Novemberi melegedő 

A weboldalamon látható képek, képes-gondolatok, üzenetek, és sorválasztók
egyedi tervezésűek, kivitelezésűek. Származási hely: A Lelked Kertje.

Ezen az oldalon vannak máshonnan származó képek is.

Karácsony...

Kedves Látogatók!

"E kép mondanivalójában már kicsit benne foglaltatik a lassan közelgő Szeretet Ünnepe, a Karácsony. Ám a gondolatok itt is megoszlanak, mert némelyek nézete szerint a Karácsony nem azért Karácsony, mert a szeretet ünnepe lenne ... Az én szívemben a Karácsony a Szeretet Kiáradásának az Ünnepe."

"Így aztán lehet képletesen egy kandalló, egy tiszta szívből jövő ölelés, néhány testet-lelket tápláló gondolat -, megtámogató jó szó, a fényesen imbolygó gyertyák lángja, és lehet egy vaskályha is, csak melegben lehessen mindenki.

A Szeretet melegében ...

Szerettem, és most is szeretem a régmúltat idéző filmeket, s nem csak annak okán, hogy leginkább dolgos kezű családoknak a kandalló, a tüzelőtér volt kis házuk főszereplője. Ezek a nekem nagyon kedves kandallók kőből épültek, itt melegedett a család apraja, nagyja, itt főtt a mindennapi étel is. Ez a központi szerepet kapott tűztér melegítette be az egész házat. Köréje telepedtek, vagy elébe, itt múlatták közösen egymásnak szentelt idejüket. Itt imádkoztak, hogy múljon el a szárazság, adjon Isten némi esőt, s itt adtak hálát is Istennek. Nagyikám idejében már erősen elhalványult az az igény, hogy legyen egy olyan hely minden otthonban, ahol mindenki együtt melegedhet, s, a testet tápláló étel is úgy rotyoghat a kis kondérban, hogy a terjengő illatok ne csak úgy találomra a házikó belsejét járják át, hanem mindenki más örömére is terjedőzhessenek :). Hasonló csodák voltak a jó meleg kemencék is, ahol a kicsi gyerek télvíz idején a jó meleg kemencesutban aludt.

A régmúltban nagyon sok olyan épület bújt ki a Földből, melyben hideg időkben radiátor-rendszerekkel oldották meg a fűtést. Mindinkább háttérbe csúszott egy olyan meghitt közös melegedésre, szívbéli megtartásra, megújhodásra alkalmas tér, melyről eddig gondolkodtam.

A családi tűzhely adottságairól, de legfőképpen parazsának életben tartásáról a régi öregek sokat tudtak mesélni, s nem véletlenül. Mert, bár napjainkban is létrejönnek sokféle közösségek, melyek leggyakrabban egy adott időszaknak - kornak, irányzatnak (...) megfelelő sok mindent adnak át egymásnak, de furcsa módon, szinte észrevétlenül valami közben mindig elveszik ... S ezek leggyakrabban az igazi, pótolhatatlan értékek ...

Szintén igaznak gondolom, ahogy a világ fejlődik, úgy épül visszafelé is. Mert a fejlődéssel ne gondoljuk, hogy csakis jól járunk, nagyon sok értéket veszítünk.

Szintén szomorú valóság, hogy Karácsonyra sok millió család úgy gondol, mint munkaszüneti nap, eszem-iszom nap, a nagy partizások, ajándékozások ideje, és a nagy lóti-futi bevásárlások macerás ideje is. Hogyan tudott ez a szörnyeteg gondolkodás, tevőlegesség ilyen jéghidegen kialakulni, és mindmáig megmaradni? Ázsiai tájakra is begyűrűzött e szomorú mű tradíció, mely csupán a hatalmas partikról, mulatozásokról, ajándékozásokról szól. Egy alkalommal magam láttam, amint Karácsony idejében néhány mulatozó, jókedvű ázsiait megkérdeztek, tudják-e miről szól a Karácsony ?... Nem tudták.

Mindenkinek, aki valaha itt a Földön élt, s él napjainkban is, mi a Karácsony igazi üzenete:"

"Ember ne félj! Eljöttem, veled vagyok! Érted vagyok itt."

"Az Isten emberré lett, hogy megmutassa a szeretetet, és megváltson bennünket!

Emmánuel, velünk az Isten!

Karácsonyi Rege, ha valóra válna ..."

" Igazi boldogság szállna e világra ..."

"S, hogy mindenki kicsiny zugában, legbelül szíve hajlékában úgy csendüljön a harang, s úgy zsongjon a hálaének, ahogy Ady meg"énekelte" ...

Kívánom éltetek minden napjára a Szeretet erejét, csodáját, melegségét!

Boldog jövendő Szent Karácsony Ünnepét!

Szeretettel,"

Le jardinier

Ady Endre: Karácsonyi Rege

(előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István)

Novemberi melegedő Dr. G.D.-től

"A havas hegyek felé vezető úttól igen távol takaros kicsi házban éldegélt Giacomo apó. Koránál csak Isten adta bölcsessége volt nagyobb, és majdnem, hogy bajusza, melyet minden egyes alkalommal megpödrött, amikor egy bölcs gondolat kelt ismét szárnyaira.

Giacomo idős napjaira egyedül maradt. Pénzecskéje igen kevéske, csupán emlékezetének gazdagsága tudja túlszárnyalni. Erdei fából maga készítette asztalán összekulcsolt kezei felett e pillanatokban is emlékezik. Röppennek a gondolatok ide-oda, régmúlt idők sorakoznak szépen, csendesen, majd hirtelen havas lesz a táj, s a távolban megcsendül a falu templomának harangja. Az öreg Giacomo szemei megtelnek könnyekkel, dologtól kérges kezefejével szeretné visszaparancsolni a rakoncátlanokat, de nem engedelmeskednek. S jönnek az emlékek sorjában, karácsonyok elevenednek meg, kicsi unokáktól zajos a ház. Mindenki készülődik, sütnek-főznek, kalács édes illata száll. Aztán serceg, roppan valami, s odakintről víg kacaj, nevetés hallik, hirtelen ajtó nyílik, s a szobát hamarosan belengi egy pompás erdei fenyő erőteljes illata. Giacomo emlékezik.

Vajon a rég múlt idők falusi embereinek karácsonyaiból mire emlékezhet még az öreg Giacomo? Hogyan csinálhatták a régiek, hogy a hajdani emlékképek a tavalyi karácsonynál is sokkal élénkebben, tisztábban elevenedhetnek meg? Talán mindmáig rejtély a karácsony. Vajon Giacomo régi emlékeit idéző karácsonyok voltak az igaziak, vagy a mai emberek karácsonyai? A megszületett Kis Jézus, Isten Fia, a Mindenség leendő Királya éjnek idejében, állatok között egy istállóból üzen az emberiségnek. Vajon üzenete eljut-e minden hajlékba? Meghallják-e Őt az alig fűtött kicsi szobák homályában néhány féltve őrzött kopott csomagolású régi cukorka társaságában? Ilyenkor karácsony idejében meghallják-e Őt gyertyáktól fényes jó meleg szobákban dúsan díszített fenyőfák, ajándékok között, jó szagú ételektől, süteményektől roskadozó asztalok mellől?"

"A Karácsony nem egy csillogó mese felnőtteknek, és gyermekeknek. A Karácsony Istentől a bátorság emberének története lehetne, aki felismerve fel meri vállalni a Karácsony igazi üzenetét. Mert bármennyi gyertya világít, és bármilyen hatalmas a ragyogóan feldíszített fenyő, alatta a sok drága ajándékkal, üresség, és fénytelenség van mindenhol. Isten ajándéka a Karácsony. Ez az ajándék is csodálatos, mint minden, mely Istentől való. Ezért nem ajánlatos darabjaira szedni, osztani, szorozni, ez kell, az nem, majd, ami megmarad csillogó papírokba csomagolni. Minden, ami Isten műhelyéből kerül ki, mind tökéletes és szabad.

Tegyük életünket az isteni gyermek kezébe, s akkor majd a sokféle dolgokat Ő rajta keresztül láthatjuk, így a Karácsony igazi üzenetét is."

Isten Áldjon!

Szeretettel, Dr. G.D.

Alleluia! Passeranno I Cieli, Musica Sacra, Canti Per La Liturgia, Catholic Hymns

Novemberi melegedő ...

"- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot."

Kedves Látogatók!

"Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt"

"Aki hasonló történetet olvas, vagy filmet néz, mint a kis gyufaáruslány története, mindig különböző módon érinti meg, sosem egyformán. S, az az ember, aki már életében legalább egyszer nagyon fázott, majdnem a fagyhalál közelében járt ..., döbbenetes erővel, szíve reszkető mélységeiben éli át a kis gyufaáruslány történetét is - ötvözve a sajátjával ...

Valahol eképpen olvastam Andersen történetéről, s a Karácsonyról:

****

Oh, mennyire vidám, szívet-lelket melengető, örömökkel, szűnni nem akaró boldog pillanatokkal teli érzés úgy ünnepelni, hogy nincs ember, akinek fáznia kell ott, ahol télen, Karácsony idejében hideg van, s éheznie sem kell ... , mert mi fura embereknek a szeretetet meg kell látnunk, meg kell illatoznunk, mindenünkben éreznünk kell ahhoz, hogy elhiggyük: Oh, igen, ez valóban a Szeretet. Így tudjuk egymásnak átadni, tevőlegesen, megfűszerezve azzal, ami csak az egyes embernek van, másnak nincs. Mert ez a valami, ez a csoda növény, melyből kinyerhetjük e csoda fűszert, a SZERETET NEKTÁRJÁT, vagy megterem valaki szívében, vagy sem. Mert mitől lesz egy étel nagyon-nagyon, különlegesen finom? Nem a sokféle hozzávalóktól, hanem attól a gondos, figyelmes szeretettől, mellyel elkészítik."

*****

Szathmáry István: Karácsonyi álom

"Hull a hó... hull a hó... és - giling-galang - 

Égi hárfa zendül, cseng a kis harang.

Szent karácsonyest van, ájtatos dalu,

Kis Jézust dicsérni gyűl a kis falu,

Kis Jézust dicsérni, ki ma született

S aki a megváltó, örök Szeretet.

Lenn az utcavégen, a falu határán;

Nádfedeles viskó áll magában árván.

Szomorú a hajlék, hát még a lakója!

Nincsen itt fényesség, nincsen csillogó fa,

Csak a hó világít, messze még a hajnal...

Szegény özvegyasszony virraszt könnyes arccal...

Fiacskája beteg, láz gyötri a testét,

Soha ily fekete, bús karácsonyestét!

Fölriad a gyermek: "Édes, jó anyácskám,

Menjünk a templomba, legalább meglátnám

Ott a kisded Jézust az ő szent anyjával

És a pásztorokat, a három királlyal."

Szól az özvegyasszony, elcsuklik a hangja:

"Jaj, hogy is mennénk el ebbe a viharba'...

Imádkozz, fiacskám, álmodj csudaszépet,

Hiszen a kis Jézus így is szeret téged,

Templom a kunyhó is, ahol imádkoznak

S ha nem látod máma, majd meglátod holnap!"

Földerül a gyermek sápadt arca menten:

"Szeret a kis Jézus, ugy-e, szeret engem?..."

Pici kezecskéjét kulcsolja imára,

Szeme lecsukódik ... S odakünn szitálva

Hull a hó... hull a hó ... és - giling-galang -

Kis Jézust dicsérni hív a kis harang.

Tündércsengetyű szól: csingiling, csiling,

Nyílik már az ajtó, fényesség ragyog;

Halk-suhanva jönnek három angyalok.

Angyaloknak élén csöppnyi dalia:

Égi, szőke Gyermek, az Isten Fia.

Hoz fenyőt az egyik, rajta mennyi jó;

Selymes, lágy cukorka és arany dió!

A másik kezében apró Betlehem,

Nem lehet szebb ennél fenn az égben sem!

Aztán szép subácska, csákó, hintaló,

Ilyen kis legénynek éppen ez való!

Három angyaloknak most Jézuska int,

Ágyacskája mellé rakják sorra mind ...

Álom vagy valóság? Földre szállt csoda:

Nádfödeles viskó - tündérpalota.

Hull a hó... hull a hó... és - giling-galang -

Kis Jézust dicsérni hív a kis harang.

Kérdi anyja reggel: "Hol vagy Pistikám?"

Fölkacag a gyermek, fürge és vidám.

Ki a szívek mélyén szent hitet kutat,

Meghallgatta Jézus hű imájukat.

Mennek a templomba nagyvígan, gyalog ...

Útjukon kísérik három angyalok. "

"Ilyenkor, karácsony tájékán, amikor az angyalok lelépnek ide a földre, közénk jönnek, úgy érezzük kézen fognak, karjainkat ölelésre nyitják, lábainkat egymás felé noszogatják s közben teletöltik életünket megbocsátó szeretettel, lehajló jósággal...

Így lehessen!"

" ... A dal Ura elé úgy léphetek,

Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja. "

Szerző: Leonard Cohen

Leonard Cohen - Hallelujah ((Live In London - Video Edit))