Képek képekben...

A weboldalamon látható képek, képes-gondolatok, üzenetek, és sorválasztók
egyedi tervezésűek, kivitelezésűek. Származási hely: A Lelked Kertje.
https://alelkedkertje.ning.com/

A Kerti képek bemutató jellegűek, nem eladók!

"Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik - ami jó bennünk és tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk, akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, főleg akkor! (...) Amit magadban elrontottál, tovább is adod. Nemcsak mint genetikus örökséget, hanem sokkal inkább mint lelki mintát, bűnt és erényt, lényed általad is ismeretlen minőségét. De amit magadban megváltasz - az utódaidban is megválthatod."

Müller Péter 

"A szeretet a szívekbe tetovált mennyország
térképe." 

Pethes Mária 

"Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok."
Paulo Coelho 

"Ameddig van fény, addig van remény!" 

"Történet egy világról ... (felnőtt mese)

Egyszer egy világban megtörtént, hogy egyre szűkebbek lettek a nappalok, így a fény is egyre gyérebben világított, mint amikor a gyertya fénye már csak pislákol ... S ahogy a nappalok is egyre csak szűkültek, s mindig kevesebb fény jutott e világra minden napon, a melegség is vándorbotot ragadott, mert úgy látta, hogy az emberi szívekben már nem talál többé otthonra. Az emberek többsége, különösen a fiatalabb korosztály élte a maga megszokott életét. S bár ez az élet valójában meglehetősen kietlen pusztasághoz hasonlított, e tragikus tényt egyikük sem vette észre. A szíveket lassan behálózta a semmiség, a szürkeség, az érdektelenség, az úttalanság, a szeretetlenség furcsa gyomnövénye, s egyre csak nőtt, nőtt, sokasodott ...

Sokan nem értették miért lettek ilyen furcsák és hidegek a nappalok, és különösen az éjszakák.. Néhányan csillaglesre indultak késői órákban, de bárhogyan meresztették szemüket, egyetlen csillagot sem láttak ragyogni az égbolton. Nappal a Napot sötétlő felhők takarták, éjjel a Holdfényt áthatolhatatlan sötétség váltotta fel.

Ebben a világban nagyon magasan a szent hegyek között egy remeteségben élt néhány nagyon idős bölcs. Ritkán beszéltek egymással, vagyis nagyon ritkán szavakkal, de annál jobban megértették egymást szíveik által, mert az ő szívükben még ott lakott a jóság, az együttérzés, az emberség, s persze a szeretet is. Az egyik igencsak idős bölcsnek volt egy unokája, egy leányunokája, és másik igencsak idős bölcsnek is volt egy unokája, egy fiúunokája. Mindkét kisgyermek árván maradt, mert e világban hiába voltak technikai csodák, hiába voltak fejlettnek, civilizáltnak mondott társadalmak, hatalmak, és nagyhatalmak, ahogy a fény egyre távolabb, és távolabb került e világtól, s a melegséget felváltotta a borzongató hideg, katasztrófák követték egymást, lassan semmi sem működött úgy, ahogy addig, a közlekedés is lassan megbénult. Ebben a szomorú időszakban nagyon sok baleset, tragédia következett be, mert az emberek amiről addig úgy gondolták, hogy tökéletes, és teljességgel megbízható, szinte mindenről kiderült, hogy hosszan tartóan megváltozott körülmények között már nem az.

A messzi szent hegyek között élő bölcsek szemét könnyek áztatták, mert egyedül ők látták, hogy e világ szekere egyre gyorsabban gurul a végtelen semmi felé. Egykoron e világ szekere előtt jól megtermett, szépen fejlett csodás lovak baktattak, de nem ám akármilyen lovak voltak, hanem szent állatok. Mert ha hiszitek, ha nem, a Teremtőnek is van állatkertje, sőt nem is egy. Itt az állatok nagy boldogságban, megelégedettségben szabadon élnek, Isten fényességében igazán boldogan. Talán kérdeznétek, hogy

- "... Jó, ez nagyon tetszik eddig, de vajon ki hajtotta a szekeret, ki fogta a gyeplőt ...?"

Igen, a gyeplő ... Valójában a lovak szájában nem volt zabla, és ember kezében gyeplő sem. Mert ameddig az emberi szíveknek lakója volt a jóság, az együttérzés, az emberség, s persze a szeretet is, e világ szekere biztos úton járta útját, isteni utakon haladt mindaddig, míg egy nagyon szomorú napon néhány ember kitalálta, hogy még mindig nem elég ami van, több, és több kell, és nem érdekelte őket, hogy mások kárára cselekszenek majd. Majd a gondolatokat tettek is követték. Egyre embertelenebb, és gonoszabb cselekedetek halmozódtak egymásra. S e világ szekere, mely addig biztos úton, igaz úton járta e világ útjait, hirtelen az emberi gonoszság, önzés, elégedetlenség, szeretetlenség kőkemény buktatóiban kibillent egyensúlyából, és egy olyan útra vetődött, melyen csak döcögve tudott előrébb haladni, bár az igazat megvallva egy furcsa ködös, szürke, fénytelen lejtőn kezdett lefelé haladni. A szekér elé nem fogott lovak egyre fáradtabbak lettek, szőrük már nem fénylett úgy mint addig. Szemük tükre fénytelenül kereste isteni otthonukat ...

A Teremtő mindeközben nagyon szomorú tekintettel kémlelte, hogy mi történik pillanatról pillanatra ebben az emberi világban, és nagyon sajnálta isteni eredetű táltos paripákat, hiszen látta fénytelen szomorú tekintetük, ahogy egyre reménytelenebbül keresik szeretett isteni otthonukat ... De a Teremtő az emberiség megsegítésére tette őket ebbe az emberi világba, s hozzájuk rendelte a szekeret is, mint a bibliai időkben Noé bárkáját, mert e szekéren minden jó ember elférne, ha szívéből, lelkéből igazán szeretne. 

S miközben a Teremtő így gondolkodván szemlélte ezen emberi világot, magasan a szent hegyek között a bölcsek igencsak gondolkodóba estek, vajon mit lehetne még tenni, hogy megmentsék az emberek lakta világot.

Az egyik bölcs, bár nagyon ritkán tette, hirtelen megszólalt: - Oh, ti bölcs öregek! Társaim jóban, rosszban, folyamodjunk Isten áldásáért, kérjük ragyogtassa tisztalelkű unokáinkra orcáját, s mutassa nekik meg az utat a fény felé. Ha meglelik a fényt, a tiszta fényt, talán hozhatnak belőle e világra, hogy makulátlan tisztaságával világosságot hozzon az emberi szívekbe is.

"Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." - Mt 9,21

S miután az idős bölcsek így tanácskoztak, útjukra bocsátották a két tisztalelkű, tisztaszívű kisgyermeket, hogy Isten kegyelme által meghozhassák az éltető fényt e fénytelenné, hideggé lett emberi világba.

A két kisgyermeket csodák csodájára egy gyönyörű fehér galamb vezette, s mikor az amúgy is sötét nappalokat felváltotta az áthatolhatatlanul sötét éjjel, ragyogó csillagok mutatták az utat. Mert amikor az emberek világába kisgyermekek születnek, még nagyon tiszták, de ahogy cseperednek és egyre nagyobbak lesznek a körülöttük lévő "világ" kíméletlenül elhalmozza őket a szeretetlenség, kapzsiság, önzés keserű gyümölcseivel. S ezek a keserű gyümölcsök keserű magokat érlelnek, és ismét keserű gyümölcsöket teremnek. 

"Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában."

Zsolt 1,1-3

Még van reményünk!  - "Ameddig van fény, addig van remény!".

      "Most pedig így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael:

    "Ne félj, mert meg- váltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy." - Iz 43,1

Szeretettel, Le Jardinier

Készült:

a "Fui, quod es, quod eris sum" A lelked ♥ kertje

gondozásában."